1920. június 28-án született Sály községben. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon végezte. Érettségi után beiratkozott a teológiára. A teológia elvégzése után 1942-ben felvételt nyert a Zeneakadémiára, előzetes tanulmányait, vizsgái elismerésével rögtön a hegedű tanszak harmadik évfolyamára. Európahírű mesterek tanították: pl. Waldbauer Imre, aki először játszott Bartók vonósnégyest a világon és Kodály Zoltán, aki a népzenére tanította. 1946-ban szerezte meg hegedűtanári diplomáját. 1947-ben jelentette meg első írását, amely „Sály falu zenei művelődése” címet viselte. 1947-ben hegedűtanári állást kapott Győrött az Állami Konzervatóriumban. Rövidesen létrehozott egy zeneoktatói munkaközösséget, vagyis egy zeneiskolát. Az általa szervezett zeneiskolában néha ezer diák is tanult egyidőben. Célja az volt, hogy minél több embert juttasson el a jó muzsikához, valamint az is, hogy a leendő zenészek becsüljék meg az egyszerű embereket és vigyék el nekik is a zenei kincseket. Olyan tanítványai voltak, mint Fias Gábor, a későbbi Kodály Vonósnégyes tagja, Jancsovics Antal karnagy és Kollár Kálmán. A tanítás mellett rendszeresen járt népdalgyűjtő utakon, tartott ismeretterjesztő előadásokat kis településeken. Timaffy László meghívására tanított a mosonmagyaróvári népfőiskolán is. 1970-ben doktorált szellemi néprajzból. A doktori disszertáció címe „Zene egy sályi pásztor életében”. A doktori disszertációból készült könyv kiadására mintegy húsz évet kellett várnia. Hiába támogatta Kodály Zoltán és Ortutay Gyula.

12 év után a konzervatóriumból átment a tanítóképzőbe oktatni. Úgy gondolta, hogy itt közvetlenül is tud adni valamit a leendő pedagógusokon keresztül a falunak. A főiskolán éneket és hegedűt oktatott, itt kezdett komolyabban foglalkozni a néprajzzal. Néprajzi szakkört hozott létre. Etnográfusi – pedagógusi munkájának eredménye, hogy megyénkben több mint 50 iskolában indult meg a néprajz tanítása. A Tanítóképző Főiskolán jelenleg is vezet néprajzi speciális kollégiumot. Az oktatás mellett számos tanulmánya, könyve jelent meg, több tudományos társaság, művelődési egyesület tagja. Tudományos megalapozottságú ismeretterjesztő cikkeit számos alkalommal közölték, közlik az országos és helyi folyóiratok, napilapok. Több százra tehető írása jelent meg a Honismeret, Szülőföldünk, Matyóföld, Borsodi Művelődés, Műhely, Kisalföld, Rábaközi Hírlap és Veszprémi Napló hasábjain. Ma is gyakorta szerepel a rádióban.

1982 óta nyugdíjas, azonban jelenleg is tanít néprajzot, kórust vezet, országszerte tart népszerűsítő zenei és néprajzi előadásokat. Pályája során többször részesült elismerésben: Életfa-díj, Lévay József-díj, Ortutay Emlékérem, Sebestyén Gyula Emlékérem, Kiváló Népművelő, Dr. Kovács Pál díj, Győr Közművelődéséért díj, Tessedik Sámuel-díj, Csokonai Vitéz Mihály alkotói díj.  2009. március 15-én a győri Közgyűlés Győr Megyei Jogú Város díszpolgárává választotta.

Publikációi közül a Győr városában… címet viselő kötet ajánlása így szól:

„Feleségemnek, kivel együtt neveltük ebben a városban értékeink megbecsülésére, hagyományaink ápolására, a szép muzsika szeretetére nemzedékek egész sorát.”